Hol?

Sötét az utca, kihalt a város.
Egymagam lépek, a dohányzás káros.
De elmerengve a távoli múltban,
Kérdés tör rám, dallamba bújtan:

Hol van a tegnap, hisz tegnap még máma volt?
Hol van az érzés, mi tegnap úgy áthatott?
Hol a sok emlék, mit megéltem régen?
Hol hát e rengeteg én-emlékem?

Hol az a tenger fájdalom régről?
Hol a sok élvezet rég átélt kéjtől?
Hol már a boldogság könnyinek íze?
Hová tűn mindez? Hamva, se híre!

S hol vannak királyok, hősök és hercegek,
Hol vannak oly sokan múltbéli emberek?
Hol van a tegnap? Mi végre juthatott?
Mára már mind halott. Mára már mind halott!

Miért indulsz, ha megbuksz majd végül?
Minek a holnap, ha tegnappá vénül?
Miért is léptünk Földünkre kénytelen?
S mit ér e rengeteg, értetlen félelem?

Mondd hát meg hol van az ártatlan álma,
A gyermeknek, aki felnőtté válva,
Tegnapban feledvén valódi énjét,
Mára csak használja pusztító génjét?

Hol hát a cél, a szépítő értelem?
Hol a remény, hogy meghalnunk végtelen,
Nem kell talán, mert megáll, e végzet?
S mi lesz, ha mégsem? Miért kell félned?

Miért kell halni, ha élhetnénk folyvást?
Miért él halálunk, miért hoz ránk romlást?
Miért a zaj, ha elhalkul úgyis?
S minek a csend, ha lármába búvik?

Kábító kétely, pusztító értelem!
Vágyom reá, de megtenni képtelen
Lennék talán, hisz múltamba fúlnak
Minden emlékek, mik máma még újak!

Miért is tegyek a holnapért serényen?
Tegnappá lesznek, s én úgyis bevégzem!
Miért ez idő kegyetlen útja?
Ki tudja miért? S ki lehet úrja?

Feledvén hirtelen tegnapot, holnapot,
Kívánok mellettem-embernek jó napot,
Döntöttem végre: a mának élek!
De azért félek. Ó, nagyon félek!

Hol vagytok, hol vagytok szívbéli emberek?
Nélkületek ezt felfogni nem lehet!
Gyertek hát gyorsan, vagy rossz útra tévedek
Dermedő szívemmel, magamban, reszketeg!

Hol vagytok?
Hol vagytok?
Hol vagytok?
Hol vagytok?

Nem tudom, mitől is félek.
Nem tudom, miért is élek.
Nem tudom, mi lesz a múltam.
Nem tudom. Ha elpusztultam,

Hol lesztek, hol lesznek, másik emberek?
Lesz-e világ, mely szédül és kergeteg?
Fáj-e majd másnak, e feszítő métely?
Lesz-e egyáltalán más is mint kétely?

Pirkadó utcán, merengőn ballagok.
Kívánok Néked, s másnak is jó Napot.
Ne kérd szemem, hogy szemedbe nézzen.
A holnap túl messze van, ellep a szégyen.