A bojler (avagy: A szerencsétlen ifjabb L. H. Litzben önvallomása) Gyanútlan zuhanyoztam a fürdőben, mikor hirtelen elállt a víz. Szappanos szemem törölgetve csak sokára bírtam körülnézni, s bár közben fura zajokat hallottam, mégis a megdöbbenés erejével hatott rám, mi fogadott, a látvány: ellopták a bojlert! Hamar berohantam ágyunkban szunyókáló kedvesemhez, felindultan újságolva ezen döbbenetes eseményt! Ám ő csak másik oldalára fordult. Rögvest értesítettem a rendőrséget, de lecsapták a kagylót. Felhívtam legjobb barátomat is, hátha segítségemre lesz, ám hangos kacagását megunva inkább letettem a telefont. Tehetetlen ijedelmemben végül ős eleimtől próbáltam meg tanácsot nyerni, azonban szellem-fogyatékosságomról kioktató beszédük cseppet sem segített rajtam. Mindenki bolondnak néz! Méghogy zuhanyozás közben ellopták a bojlerem?! De hát most mit csináljak? Megtörten és megalázva végül felöltözködtem, hogy lassan elindulva, keressem a megfelelő helyet... Egész délelőtt róttam az utcákat, míg célomra nem leltem. Figyelmes előkészültek után, fürge, megfeszített munkával végülis megvalósítottam elhatározásomat. Súlyos terhemmel hátamon, a nemrég magammögött hagyott nyitott, vizes ablakból még hallottam a döbbent, frissen ocsúdott ordítást: "Asszonykám! Ellopták a bojlert!..."