A szemét mocskos kapitalisták

A szemét mocskos kapitalisták nem ismernek sem Istent, sem embert. A pénz mindenük! Eladnák saját anyjukat is, ha volna rá kereslet. A piac mindenek felett!
A szemét mocskos kapitalisták évszázadok óta próbálják ránk sózni mind az összes szemetet, csakhogy nékik még több vagyonuk legyen! Nem érdekli őket más. Hitetve vernek át rezzenéstelen, ugratnak be bármibe, csak vegyem!
Eladnak kenyeret, ruhát, házat. Ez jó. TV-t, autót, gépeket. Ez is - hiszem. Eladnak apró és nagyobb kellékeket, hogy jobbá tehessem életem. Zúg fejem. Megpróbálják kitalálni mi is kell nekem, s ha sikerrel járnak, viszem. Veszem.
Eladnak mindent, mire vágyom. Szexet, s ha unom már animált: - Vegyed!
Eladnak testet, alkoholt, kábítószert: Ha kell?! S bármit, mire szükségem lehet!

Bedőltem reklámjuknak. Máskor nem teszem. Holnap új terméket próbálok, s ha nem kell másikat.
Folyton küzdenek értem. Színesednek, változnak, újulnak, én pedig topzódva lesem.
Nincs túl nehéz dolguk. 100 év csupán, s kezdhetik előröl: én már nem létezem. Hajdani rámsózott termékére nem emlékezhetem élettelen, s ki új, hite is szűzies.
S a kor is változik, így mindig mást teremtenek. Nekem.

A szemét mocskos kapitalisták a saját anyjukat is eladnák, hogy több hasznuk, több vevőjük legyen. Bármit megtesznek énnekem, csak csettintenem kell, s én csettintek rendesen.

Lassan ébredek badarságomra, hogy életem mire fecsérelem. Kiábrándultam már ezer termékükből, de ők csak újakat hoznak szüntelen! Lassan ismerem ki magam, mire van szükségem valóban, s mi lényegtelen. A tényekből tanulok csupán. Értelmem csekély, s nincs ki foglalkozzon vele - meg amúgy is reménytelen. Egyetlen esélyem a tapasztalás. S tanítóim elérhetővé is teszik énnekem.
A szemét mocskos kapitalisták minden helyzetet megteremtenek, csakhogy bezsebelhessék tandíjamat. S én fizetek végtelen. Mégis ők az egyetlenek, ki valóban értem küzdenek. Adnak, mi kell, mit én veszek. S mire nincs szüksége már senkinek, felhagynak vele.
A szemét mocskos kapitalisták, bár egyáltalán nem miattam, mégis a legjobbat teszik velem. Tiszta tükröt tartanak elém: Saját magam, döntéseim: ezt veszem, ez kell nekem. Ez vagyok.
S bár a szemét mocskos kapitalisták valóban szemetek, s valóban mocskosak, azért gondoljak már néha bele: lehetnének ilyenek nélkülem?