A robot

A robot meg akart szerezni mindent. Hogyan is lehetett volna ez másként, ha erre programozták készítői, kik a rengeteg kísérlet végeztével, mint az eddigi leghatékonyabb szerkezetet alkották meg.
S mire kellett neki e sok dolog? Amit csak bírt, használt: feltöltötte energiacelláit, tartalékokat képzett; eszközöket gyűjtött hatékonyságának növelésére, s még a használhatatlant is elraktározta, ismervén a jövő kiszámíthatatlanságának elvét.
A robot tehát mindent magának akart, hogy könnyebben és biztosabban tudja teljesíteni feladatát.
Nem lett volna azonban díjnyertes alkotás, ha csupán ennyire képes. A robot ugyanis következtetett. Logikai készsége révén játszi könnyedséggel oldotta meg a nálánál elavultabb szerkezetek számára legyőzhetetlennek tűnő problémákat is. Sőt! Kommunikációs vonalain keresztül más robotokkal kapcsolatba lépve nagyságrendekkel fokozódott még ezen fantasztikus képessége is.
Nem csoda hát, hogy a robot végül kiszorított minden más típust a piacról, s csak mint segédeszközöket hagyott meg mutatóba pár konstrukciót - persze, tisztán energetikai szempontok szerint mérlegelve.
Így az egyre több robot egyre zavartalanabbul végezhette feladatát.
Már önmaga is felfogta, hogy problémái leghatékonyabban értelme segítségével oldhatók meg, hát mind több energiát szentelt tudásbázisa növelésének.

És a robot lassacskán - évezredek alatt - kezdte felfogni, hogy végtelen önzése kegyetlen és gonosz.

És elszomorodott ezen.

Majd újabb évezredek múltán megnyugodott: - Miért lennék más? Hisz erre készítettek.