Uram!

Isten arra tanít, hogy szeress.
Isten arra tanít, hogy ne hazudj.
Isten az igazságra tanít.
S midőn látja, hogy nevében mily mocsokáradat hömpölyög végig a Földön, Isten arra tanít: ne hallgasd vakon az ámítók szavát.
Más és más hitek állítanak egymásnak ellentmondó dolgokat. Isten azt akarja, hogy ne a tetszetősebbet, hanem az igazat válaszd.
Könyvében benne az igazság.
De benne van ezernyi más is. Hisz hogyan olvashatnának ki belőle egymásnak oly ellentmondó dolgokat? Isten azt akarja, hogy magam döntsem el, mi az.
Hangja zengi a valót.
De hangja mellett zeng ezernyi más is. Hisz hogy hallgathatnának réveteg otromba álmokra oly sokan, hogy a világ még mindig csak a romlás feneketlen mélye felé zuhan?
Isten nem akarja, hogy többre tartsd magad annál, ami vagy. Aminek Ő teremtett. Tévedhetsz, s Ő nem akarja, hogy tévedhetetlennek képzeld magad.
Olvasom sorait, és mást értek rajta, mint a múltkor. Olvasom sorait, és mást értek benne, mint más! Érzem magamban a szeretetet, majd kiderül, gonosz önzés volt az is. Érzem magamban az Urat, majd kiderül, hazug önámítás volt az is. Bármit és bármennyire képes vagyok hazudni magamnak, Isten nem akarja, hogy hazugságban élj!

Uram! Nem találhatok Rád mások magyarázati útján, hisz mások közül nincs módomban dönteni, ki magyaráz valóban Téged!
Uram, nem találhatok Rád érzésim útján, hisz érzésim eddig oly sokszor megcsaltak már, s hazugságaikkal mindenféle gonoszra csábítottak. Nincs hatalmamban bírálni felettük.
Uram, a Hozzád vezető úton lépnem kéne, de a lépéshez döntenem. S nincs, ki e döntést megsegítse!

Isten nem akar tudatlan ráncigálni magához, hisz akkor egy szemvillantás alatt már odateremthetett volna. Isten azt akarja, hogy Te juss el Hozzá. Tudd, hova mész, és akarj oda menni. Azt szeretné, hogy dönts. Hogy jól dönts, s ehhez először is a döntés minden eszközét kell megszerezned.
Az úton kezdetben tehát szét kell zúznod eddigi vak alaptalan képzetid, hogy biztos talpakra állíthasd igaz világodat!

Isten nem akarja, hogy higgy!